2022.01.06-07.
A kalandomat a Budapestről Lappeenrantába közlekedő kétórás repülő út indította el. Ez volt életem második repülése, egyedül pedig az első. Azért nem a Finnair Helsinkibe közlekedő közvetlen járatát választottam, mert az messzebb van a cél állomásomtól, illetve anyagilag is megterhelőbb, mint a Ryanair járata. A hangulat szempontjából is jobban jártam, ugyanis a Lappeenranta repülőtér mindössze egy kis épületből áll, ami körülbelül egyetlen ferihegyi üzlet méretének felel meg, legalábbis érzésre. Az épület mellett pedig egy elkerített fás részen korcsolyázó, vagy valami ahhoz hasonló télisportot űző emberek élvezték a havat.
Az első -talán legfontosabb- említésre méltó dolog: az időjárás. Amint leszálltam a repülőről meglepődve tapasztaltam, hogy nem csapott meg az a bizonyos zord hideg, amiről mindenki beszél amikor Finnországról van szó. Körülbelül -12°C és hatalmas hó fogadott, de rétegesen felöltözve ugyanolyan érzés, mint bárhol máshol a hidegben. A különbséget csak a hosszabb távon történő szabadban tartózkodáskor lehet érezni, akkor is inkább csak az arcon, valamint a kéz-és lábfejeken.
Délután három-négy körül, a beérkezés és a papírok egyeztetése után (a covid jelenlegi helyzete miatt csak teljes oltássorozattal rendelkező, tesztelt személyek utazhatnak az országba), taxival az Original Sokos Hotel Lappee szállásra mentem, majd tettem egy nagy sétát a belvárosban. Ekkor már sötét volt, hiszen a nap csak reggel kilenc és délután három között van fent, viszont ez egyáltalán nem zavaró. A hó miatt sötétben mások a fényviszonyok, illetve még fent voltak a karácsonyi fények, amik megadták a hangulatot az „esti” sétámhoz.
Másnap busszal folytattam az utamat Mikkeli felé. Végig ámulattal csodáltam kifelé a busz ablakon a havas tájon megcsillanó naplementére. Mikkeli busz pályaudvarról taxival érkeztem meg a lakáshoz, amit az elkövetkezendő 4 hónapban otthonomnak hívhatok. A kulcsom felvételéhez egy kisebb sétát kellett tennem, így addig a bőröndjeimet az ajtó előtt hagytam. Ezt valószínűleg Magyarországon sose merném megtenni, de tekintve, hogy láttam járó motorral magára hagyott parkoló autókat (a hőmérséklet miatt nem mindig állítják le a motort, mert nem biztos, hogy újra beindulna), ezt a kockázatott hajlandó voltam vállalni. Azt mondják Finnország a világ egyik legbiztonságosabb országa és valóban, a bőröndjeim érintetlenül ott voltak, ahol hagytam őket. Hasonlóan magukra kellett hagynom a bőröndöket még a reptéren, amikor taxi telefonszám után jártam és ugyanúgy rendben voltak a helyükön. Számomra ez is egy szokatlan, de kellemes érdekesség.
Mindent összevetve, egy zökkenőmentes érkezést tudhatok magam mögött, hangulatos látvánnyal és idilli élményekkel karöltve.
