2022.02.28-03.04.
A vendég hallgatók nagy része úgy érkezik Finnországba, hogy akármilyen messze is van, egy Lappföldre való utazásnak bele kell férnie. Így alakult, hogy az itteni téli szünet idején az északi sarkkörön fekvő Rovaniemi városába utaztam négy barátom társaságában.
Február 28-án Mikkeliből, körülbelül 8 óra vonatút alatt jutottunk el célhelyünkre, a finn Lappföld fővárosába. A programjainkat előre lefoglaltuk, az utazási iroda háztól házig vitt minket, ennek köszönhetően nagyon kényelmesen és hasznosan töltöttük az időnket.
Az első napunk a Mikulás faluban teljesedett ki. Külön buszjárat viszi ki az érdeklődőket a várostól nem messze található komplexumba. A belépés ingyenes, csak a különböző szervezett élményszerzésért kell fizetni. Mi önállóan fedeztük fel a helyet, találkoztunk a híres Joulupukkival, majd megittunk egy forrócsokit. Nagyon kellemes a látvány, főleg az esti fényekkel, de pár óránál többet nem igazán éri meg ott lenni.
A második napunk már kicsit sűrűbben telt: délelőtt meglátogattuk a husky farmot, délután jég fürdőztünk, este pedig egy északi fény vadászattal egybe kötött sütögetésen vettünk részt. Mire mi eljutottunk Rovaniemibe, már egy pár hallgatótársunk járt ott, így az ő visszajelzéseik, illetve az internetes értékelések alapján szerveztük a saját ottlétünket. A husky farmon egy kisebb, kutyák vezette szánkózást is kipróbáltunk. Az értékelések miatt döntöttünk a rövidebb útvonal mellett, ugyanis a hosszabb utakat hidegnek és unalmasnak titulálták, nekünk ekképpen minden tökéletesen megfelelt. A délután folyamán megmártóztunk a városon áthaladó jéghideg folyó vízben. A parton található egy fűtött kis öltöző, amelyhez csak a helyi lakosoknak van kulcsa, de egyébként ingyenes. A szerencsénknek köszönhetően pont voltak ott mások is, így mi is igénybe tudtok venni. Izgatottsággal és félelemmel tele sétáltam bele, majd felfrissülve és büszkén ugrottam ki a vízből. Ezt követően a szállásunkon található szauna kifejezetten jól esett. Az estét egy befagyott tó felszínén töltöttük, sütögettünk és melegedtünk a tűz körül, miközben reménykedtünk az északi fény felbukkanásában. Egy kisebb fény meg is tisztelt minket a jelenlétével, de őszintén szólva kissé csalódottan feküdtünk le az nap este aludni. Valamiért amikor Lappföldről hallottunk az előtt mindig azt hittük, hogy ott mindig látható az északi fény, ráadásul nem is akármilyen. De a természet sajnos nem így működik.
Az utolsó napunkat egy, az erdőn átszelő, hómobil túrával indítottuk. A havon megcsillanó reggeli napfény tökéletes színteret biztosított az úthoz. Ezt követően egy kis pihenés után, ismét csobbantunk egyet a folyóban, majd a befagyott felszínen sétáltunk vissza a szállásunkra, a naplemente társaságában. Vacsoránkat egy étteremben fogyasztottuk el, ahol kipróbáltam a -finom- rénszarvas húst. A szállásra tartva, a folyó felett áthaladó híd közepén vettünk észre az égen valami északi fényhez hasonlót. Leszaladtunk a befagyott víz felszínére, hogy távolabb kerüljünk a város fényeitől és lám, csaknem egy órán keresztül volt szerencsénk gyönyörködni a fények táncában. A közelgő köddel egy ütemben kezdtünk el távolodni a látványtól, kifogástalan zárást biztosítva az északi kiruccanásunknak.
