2022.01.08.
Kelet-Finnország közigazgatási központja az 54 ezer lakosú Mikkeli. Az utazó könyvem szerint, a II. világháborúban finn főhadiszállásként szerepelt város, nem bővelkedik szépségekben. A bombázások miatt a Naisvuori kilátótornyon és a székesegyházon kívül nem sok minden maradt. Egy szó, mint száz, az elkövetkezendő négy hónapban az én Erasmus kalandomnak lesz főhadiszállása Dél-Savo Mikkeli és egyáltalán nem értek egyet az utazó könyvemmel.
Talán az újdonság érzete, talán a hókupacok vagy talán a Saimaa-tóvidék miatt, de nekem kifejezetten tetszik a hely. Még a jelenlegi -21°C-os hőmérsékletben is lehet élvezni a tájat, ha más nem, a meleg szoba ablakából figyelve.
Mivel érkezésemkor szinte este volt, nem sokat láttam elsőre a városból. De a másnap mindent kárpótolt. Az egyik lakótársammal (igen, a képeimmel ellentétben mások is tartózkodnak itt) neki láttunk egy felfedező/bevásárló körútnak. Már a belvárosba való odajutás egyik útvonala is mesébe illő: a házunk mögötti erdős résznél, a befagyott víz feletti kis fahidakon lehet átjutni a túloldalra, ahol pasztellszínekben pompázó kis lakóházak mellett sétálva érkezhetünk meg a főútra. Kóborlásunk során megnéztük a kilátót (de felmenni nem tudtunk mert csak nyáron van nyitva), valamint a neogótikus székesegyházat, továbbá vettünk néhány „létszükségleti non food” terméket, hogy otthonosabbá varázsolhassuk az apartmant.
Hazafelé tartva, negyed kettő körül, a nap lemenő fénye még hangulatosabbá tette sétánkat, szinte megfeledkeztetve minket a bevásárlótáskák megterhelő súlyáról.
