2022.01.06-07.
Az első finnországi éjszakámat a Saimaa-tóvidéken fekvő Lappeenrantában töltöttem. A Saimaa-tó az ország legnagyobb természetes tava, melynek partján fekszik Mikkeli is, a célállomásom. Bár érkezésemkor már sötétedett, ez egy pillanatra sem tántorított el a belváros felfedezésétől. Az Original Sokos Hotel Lapee-ban foglalt szállásom elfoglalása után már útnak is indultam. Külön örülök, hogy sötétben is láthattam a helyet, mivel még a karácsonyi fények is díszítették a várost, ami a hatalmas hóban extra öröm. Ekkor még nem működött a mobil internetem, ezért próbáltam nagyon odafigyelni és nem túl messze menni a hoteltől, nehogy eltévedjek.
Nekem a fő attrakció így télen is a tó volt, amit pozitív meglepetésemre, teljesen véletlenül találtam meg. A legjobban talán arról lehet felismerni a helyieket, hogy hiába van vége járdának, majd a mólónak, ők ugyanúgy sétálnak tovább a befagyott tó felületén is. Mi sem természetesebb annál, hogy elindulnak a tó közepe felé fekvő kis szigetre gyalog. Én még ráállni se mertem a jégre és a tetején tornyosuló hóra nehogy beszakadjon, pedig nagy valószínűséggel ez nem történt volna meg.
Másnap reggel a hotel svédasztalos reggelije is egy külön öröm volt. A „sima” menü mellett, amiből csak lehetett volt laktózmentes, gluténmentes és vegán opció is. Evés után tettem egy újabb sétát a városban, immáron napsütésben. Majd a Mikkelibe tartó buszom indulásáig vettem egy pár dolgot, amit a repülőn nem hozhattam magammal és beültem egy kávézóba. Vendéglátóhelyeken a helyben fogyasztás egyébként csak érvényes covid védettségi igazolás felmutatásával lehetséges, zárt térben maszk nem feltétlenül van minden emberem így nem tudom, hogy kötelező-e, vagy csak ajánlott.
Lappeenranta mindent együttvéve szép alapokat biztosított a kalandomnak és egy meghatározó első önálló utazás adott.
